Ahogy nem is úgy értelmezendő a felépülés, hogy leszokunk, és többé nem leszünk függők. Ez egy betegség, ami örökké tünetmentessé tehető, de eltűnni nem fog. Profi kezekben azonban megtanulhatunk probléma nélkül együtt élni vele, és ahogy ez előbb ez említve volt, örök tünetmentességet kaphatunk.
Ehhez azonban meg kell értenünk mi az alkoholizmus fogalma. A Felépülők Központja olyan addiktológiai rehabilitációs intézmény, amely elsősorban alkoholproblémákkal küzdőknek nyújt segítséget a felépülésben, önismeretben és az új, józan élet kialakításában. A központ szemlélete szerint az alkoholizmus nem egyszerűen a túlzott alkoholfogyasztásról szól, hanem egy olyan komplex betegségről, amely testi, lelki, mentális és szociális szinten is érinti az embert. Jellemzője, hogy az ivás fokozatosan az élet központi elemévé válik: nő a tolerancia, egyre több alkohol szükséges ugyanahhoz a hatáshoz, miközben a családi, munkahelyi és társas kapcsolatok sorra sérülnek. A Felépülők hangsúlyozza, hogy az alkoholizmus nem jellembeli gyengeség, hanem betegség, amelyet a tagadás, a kialakult rituálék és a vágy/hiányérzet miatt sokszor nehéz felismerni, és amelynek kezeléséhez tudatos, irányított folyamat szükséges.
A központ egyik legfontosabb programja a 28 napos bentlakásos felépülési folyamat, amely Szőcön, vidéki környezetben zajlik. Ez a nyugodt, elszigeteltebb helyszín lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők kiszakadjanak a mindennapi környezetükből, és teljes figyelmüket a felépülésre fordítsák. A program során csoportterápiák, előadások, egyéni beszélgetések, valamint hozzátartozói konzultációk segítik a változást. A bentlakásos időszakot követően a résztvevők két évig díjmentes utógondozásban részesülnek, amely támogatást nyújt a józanság hosszú távú fenntartásában.
Fontos azonban, hogy a Felépülők Központja nem mindenkit a bentlakásos programba irányít. Minden jelentkező esetében állapotfelmérést végeznek, amely során szakemberek felmérik a probléma súlyosságát és a személy egyéni helyzetét. Ez alapján tudják eldönteni, hogy szükséges-e a 28 napos, intenzív vidéki program, vagy elegendő lehet egy enyhébb beavatkozás, például konzultációk, részidejű programok vagy más támogatási forma. Így a központ mindig személyre szabott javaslatot ad, biztosítva, hogy a kliens pontosan azt a segítséget kapja, amire valóban szüksége van.
A Felépülők tehát nemcsak egy biztonságos környezetet nyújt a leszokáshoz, hanem egy átfogó szemléletet is képvisel: az alkoholizmust betegségként kezelik, és hosszú távon, a hozzátartozókat is bevonva kísérik végig a felépülés folyamatát.
Az alkoholizmus fogalmát nem egyszerűen túlzott ivásként, hanem összetett, többdimenziós betegségként érdemes meghatározni. Szerintük (a Felépülők szerint) az alkoholizmus testi, lelki, mentális és szociális szinten is rombol: nemcsak a szervezetet károsítja, hanem megváltoztatja az érzelmeket, a gondolkodást, a viselkedést és a kapcsolatokat is. Az egyik legfontosabb jellemzője a kontrollvesztés, vagyis hogy az érintett egy idő után már nem tudja szabályozni az alkoholfogyasztását. Ehhez társul a tolerancia kialakulása, vagyis egyre több italra van szükség ugyanahhoz a hatáshoz, majd megjelennek az elvonási tünetek is. A Felépülők szemléletében az alkoholizmus nem jellembeli gyengeség vagy erkölcsi hiba, hanem egy elsődleges betegség, amelyet csak tudatos, irányított folyamat segítségével lehet kezelni.
A központ bentlakásos programja tehát vidéki környezetben, Szőcön működik, ami önmagában is sokat ad a felépüléshez. Egy ilyen környezet azért hasznos, mert teljesen más közeget nyújt, mint a megszokott mindennapi élethelyzet. Az elvonulás segít megszakítani azokat a rutinokat és ingereket, amelyek a városban, a munkahelyen vagy akár a családi otthonban újra és újra az iváshoz kapcsolódnak. A természet közelsége nyugtatóan hat, csökkenti a stresszt, és támogatja a belső lelassulást. A vidéki közegben az ember könnyebben tud befelé figyelni, feldolgozni a problémáit, és megnyílni mások előtt. Ráadásul az elszigeteltebb környezet távol tartja azokat a kísértéseket és impulzusokat – például a sarki bolt, a baráti ivótársaság vagy a megszokott ivási helyek közelsége –, amelyek a városi életben mindennaposak.
Összességében a vidéki központ nem csupán egy helyszín, hanem egyfajta védett tér, amely lehetővé teszi, hogy a résztvevők teljes mértékben a felépülésükre koncentráljanak. Ezért válhat különösen hatékonnyá minden olyan kúra vagy rehabilitáció, amely a városi zajtól és a megszokott környezettől távol, természetközeli környezetben zajlik.
